A tempelhofi repülőtér kálváriája 2007 decemberében kezdődött, amikor a lipcsei szövetségi közigazgatási bíróság a bezárás mellett foglalt állást. Ezt követően már 2008 elején a szociáldemokraták és a baloldal által irányított berlini szenátus is a megszüntetést szorgalmazta. Ám ekkor egy civil szervezet népszavazási kezdeményezést indított a légikikötő megmaradása érdekében. Az április 27-ei népszavazáson azonban a jogosultak mindössze csak 21,7 %-ka voksolt a további működés mellett. Így a vasárnapi referendumon a fővárosi szenátusban kimondták a repülőtér végleges megszüntetését. A megdöbbentő hírt Klaus Wowereit, Berlin polgármestere jelentette be. A döntést azzal indokolta, hogy az elmúlt években Tempelhof már gazdaságtalanul működött, éppen ezért október 31-ei hatállyal bezárják kapuit. A tervek szerint, Berlin-Tempelhof (THF) helyén hatalmas kulturális parkot létesítenének, a történelmi terminál épületét pedig rendezvényközponttá alakítanák át.

Eközben az ellenzékben lévő konzervatívok viszont kompromisszumos megoldást sürgettek, hogy legalább 2011-ig – amíg befejezik a schönefeldi Berlin Brandenburg International (BBI) légikikötő kibővítését – működhessen a repülőtér. Egyébként Angela Merkel kancellár ugyancsak emellett foglalt állást. Továbbá e képviselők azzal érveltek, hogy több mint ezer ember számára biztosít munkahelyet a légikikötő, és a jövőre vonatkozólag is még fontos beruházási lehetőségeket tartogat. Szintén a bezárás ellen lépett fel az öt német légitársaságból (Germania, Hapag Lloyd, DBA, Air Berlin, Windrose Air) álló konzorcium is, amely felajánlotta, hogy 2010-ig átvállalná a repülőtér üzemeltetését.

A repülőtér jelenlegi területe a középkorban a Templomos Lovagrend birtokában volt, akiktől eredeztetik a „Tempelhof” elnevezést. Később – 1720-tól egészen az I. világháborúig – a porosz, majd a német haderők használták gyakorló-, illetve felvonulási célokra. Elsőként 1909-ben, a francia Armand Zipfel mutatkozott be Tempelhofban a XX. század egyik új találmányával, a repülőgéppel. Majd néhány évvel később már Orville Wright is ugyanitt repült masinájával. A légikikötő hivatalosan 1923. október 8-án nyitotta meg kapuit. 1926. január 6-án szintén ott alakult meg és kapott otthont a Deutsche Lufthansa. 1927-ben már – a világon elsőként – adták át a földalatti vasút tempelhofi állomását, és még ugyanebben az évben építették régi terminálját. Majd ennek rekonstrukciós terveit 1934-ben, részben Albert Speer elképzelései alapján, Ernst Sagebiel professzor irányításával készítették el. Az építkezés 1936 és 1941 között zajlott, azonban a II. világháború alaposan keresztülhúzta a gigantikus munkaprogram teljes megvalósítását. Hitler Germánia terveibe e hatalmas repülőtér is szerves részként illeszkedett volna. Viszont Sir Norman Foster brit építész még így is „egyenesen minden légikikötő anyjának titulálta” a tempelhofi terminál-épületet. Nem véletlenül, hiszen a félkör alakú főépület jelenleg a 18. legnagyobb építmény a világon. A két párhuzamos futópályát (a 2094 méter hosszú 09L/27R-t és az 1840 méteres 09R/27L-t) guruló utak fogják körbe. Európában – a londoni Croydon Airport és a párizsi Le Bourget mellett – Tempelhofot tartják a három háború előtti leghíresebb repülőtér egyikének.

Az 1938-39-es adatok szerint átlagosan legalább 52 külföldi és 40 belföldi repülőgép indult és érkezett naponta. A II. világháború idején a Luftwaffe repülő eszközei nem állomásoztak a légikikötőben, de a bajbajutott gépeknek engedélyezték a kényszerleszállást. Ellenben a földalatti járatokban viszont először a Junkers 87 Stuka zuhanóbombázókhoz, majd pedig a Focke-Wulf Fw 190 vadászgépekhez is gyártottak alkatrészeket.

A repülőteret - 1945. április 24-én - először a szovjet csapatok, majd július 2-án már az amerikaiak vették birtokba, akik megkezdték a háborús károk kijavítását. Az élet lassan visszatért Tempelhofba, ahol nemsokára feltűntek az angol, illetve francia légitársaságok repülőgépei is. 1946 tavaszán pedig megindították az első óceánon túli járatot New Yorkba. A feszült nemzetközi politikai helyzet következtében, 1948. június 20-án, a szovjetek váratlanul elzárták Berlint a külvilágtól. A bent rekedt kb. 2,5 millió ember ellátását kellett egyik napról a másikra megoldani. Ehhez mindössze csak három légifolyosót lehetett használni, amelyen keresztül szállítógépekkel tudták megközelíteni a nyugati zónát. Június 26-án kezdődött a világtörténelem egyik legnagyobb légi szállítási művelete, az Operation Vittles, amelybe az amerikai és angol légierőkön kívül számos magán légitársaság is bekapcsolódott. Október 15-én, éppen Tempelhofban alakult meg az egyesített Combined Airlift Task Force parancsnoksága, melynek élére William H. Tunner USAF vezérőrnagyot nevezték ki. A blokád 11 hónapja alatt - a 2,5 millió ember ellátásához - 4500 tonna élelmiszer eljuttatása volt a minimális napi szükséglet. Az utolsó segélyszállítmány 1949. szeptember 30-án érkezett Tempelhofba.

A hidegháború idején, az 1950-es és 1960-as években újból megnövekedett a repülőtér utasforgalma. Ezen kívül az amerikai légierő szállítógépei is rendszeresen használták a légikikötőt. 1954-ben már több mint 650000 utas fordult meg Tempelhofban. 1965. november 1-jén az új nagysebességű gépekkel már non-stop repüléseket végeztek a londoni Heathrow és Berlin között. 1971-ben, Nyugat-Berlin repülőtereiről, már 6,12 millió légi utast szállítottak a különböző légitársaságok. A ’70-es évek elején kirobbant olajválság következtében Tempelhof szerepe is lecsökkent. 1975. szeptember 1-jén a Pan Am és a British Airways is inkább az új terminállal gazdagodó tegeli repülőtérre tette át járatait. Így Tempelhofot 1985-ig szinte kizárólag csak az amerikai katonai erők használták. A nemzetközi forgalom előtt 1990. október 3-án nyitották meg újra a légikikötőt. 1994 júliusában Bill Clinton elnök is jelen volt a nagyszabású katonai parádén. Majd 1998. május 12-én, Clinton amerikai elnök ismét Tempelhofba látogatott, ahol a berlini blokád 49. évfordulóján rendezett ünnepségen, Spirit of Berlin névre keresztelte el a 96-0006 gyári számú vadonatúj Boeing C-17A Globmaster III szállítógépet.

Berlinben jelenleg három repülőtér – a Tegel (TXL), Schönefeld (SXF), valamint a Tempelhof (THF) – működik. Ezeken 2007-ben összesen kb. 20 millió utas fordult meg, melyből Tempelhof javára mindössze csak 350181 fő írható, holott a légikikötő utas-kapacitása mintegy 1,5 millió ember lenne évente. A veszteséges üzemelés okát elsősorban a belföldi járatok és a légi taxi szolgáltatás kihasználatlanságában látják a „szakértők”. Éppen ezért a nagy múltú Tempelhof International Airport (Flughafen Berlin-Tempelhof) pedig, a jelenlegi referendum értelmében, 2008. október 31-ével végleg bezárja kapuit.