A messzi északon elhelyezkedő, semmilyen katonai tömbhöz nem tartozó, semleges Finnország hatalmas, 360.000 km2-es területén mindössze 5,6 millió fős lakosság él. A szomszéd országokkal jó kapcsolatot ápol, a történelmi tapasztalatok alapján mégis komoly önvédelmi haderőt és azon belül egy ütőképes légierőt tart fenn.
Jellemző, hogy a hidegháború zűrzavaros évtizedeiben is meg tudták őrizni semlegességüket. Érdekesség, hogy a légierő fejlesztése során mind a nyugati, mind a szintén semleges szomszéd Svédországtól, sőt még a rettegett Szovjetuniótól is vásároltak vadászgépeket. A hazánkban is évtizedekig meghatározó típusnak számító szovjet MiG-21-es mellett alkalmazták a svéd SAAB J-35 Drakeneket is. Ezek a típusok azonban az 1990-es évekre végleg elavultak, így egy megfelelő váltótípusról kellett gondoskodni.

A különféle hazai illetve nemzetközi repülőnapokon a finn F-18-asok mindig elkápráztatják a közönséget. A cseppet sem „halvérű” északi pilóták általában látványos, agresszív manőverezést mutatnak be, kihasználva a gép kiváló képességeit

Mivel a finnek kizárólag önvédelmi célokra alkalmazzák a légierőt célszerűnek látszott egy tisztán elfogó-vadász beszerzése. Északi barátaink azonban mégis egy vérbeli vadász-bombázót, méghozzá az amerikai F/A-18 Hornet-et szemelték ki maguknak. Ennek oka, hogy a rendkívül strapabíró, eredetileg haditengerészeti célra épült két hajtóműves, robosztus gépek kiválóan alkalmasak a zord időjárási körülmények között is üzemelni. Ködben, jeges pályákon, erős szélben is bevethetőek és ez fontos volt az északi állam számára. A gépeket azonban olyan konfigurációban vásárolták meg, hogy kizárólag légi célok ellen vethetőek be, így a típusjelzésből ki is maradt az A (attack – támadó) jelölés.

A döntés megszületését követően az első négy F-18-as 1995-ben érkezett meg – 9 óra és 35 percnyi repülést, valamint többszöri légi utántöltést követően - a rénszarvasok és az ezer tó földjére. 2000-ig összesen 57 darab együléses F-18C és 7 darab F-18D állt szolgálatba a finn légierő 3 repülőszázadánál. Ezek az alakulatok biztosítják a három légvédelmi körzetet. Az F-18-asok a Pirkkala, a Rovaniemi és a Rissala támaszpontokon állomásoznak. Maximálisan kihasználják a gépek hatótávolságát, mivel főleg az ország sarkköri területein csak egymástól igen messze vannak megfelelő leszállóhelyek. Mivel a gép két hajtóművel rendelkezik, ezért biztonságosabb is, mint az egy hajtóműves régebbi típusok. Ez fontos szempont a kietlen, havas területek felett órákig járőröző vadászgépek pilótái számára.

A finn pilóták teljesítményét még a világhírű angliai RIAT (Royal International Air Tattoo) repülőnapon is elismerték. 2007-ben Fairfordban ugyanis a rangos Lockheed Martin Cannestra Trophy (legjobb külföldi bemutató) díjat Tommi Heikkala százados, a Finn Légierő F-18 C bemutatópilótája érdemelte ki

A finn F-18-asok jövője a folyamatos modernizálásnak köszönhetően 2025-2030-ig biztosított. A gépekre nagyon vigyáznak, a karbantartásra és a korszerűsítésre maximálisan odafigyelnek, nem pazarolják el az értékeiket. Az elmúlt 12 évben eddig mindössze két géppel történt komolyabb baleset. Egy gyakorló repülés során a levegőben ütközött két Hornet, az egyik megsemmisült, a másikat azonban újjá építették, méghozzá kétüléses változatúra. Ehhez egy régi kanadai CF-18-as alkatrészeit használták fel.

Legfontosabb műszaki adatok:

Hossz: 17,1 m
Szárny fesztávolság: 11,4 m
Magasság: 4,7 m
Üres tömeg: 10680 kg
Maximális felszálló tömeg: 23540 kg
Maximális sebesség: 1,8 Mach
Hatótávolság póttartályokkal: 3700 km
Hajtómű: 2 darab General Electric F404-GE-402 sugárhajtómű
Fegyverzet: egy darab beépített M61 20mm-es gépágyú, valamint maximum 12 darab AIM-9 Sidewinder és AIM-120 AMRAAM légiharc rakéta a külső függesztési pontokon